Ballagási búcsúzó beszéd: Kis-Rózsa Valentina 12/A osztály!

Mivel nem vagyok gyakorlott beszédmondó, ezért egyik kedvenc magyar íróm, Rejtő Jenő ironikus véleményét idézem: „Olyan a jó ünnepi beszéd, mint a nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.” Ami az első feltételt illeti, igyekezni fogok nem visszaélni a türelmetekkel, a másodikat meg majd ítéljétek meg a végén.

Minden évben visszatérő alkalom egy iskola életében a végzős diákok búcsúztatása, ezért nehéz olyan gondolatokat találni, melyeket ne mondtak volna el már mások hasonló alkalmakkor. Mégis, minden év más, hiszen mások a búcsúzó diákok, s mások vagyunk mi is – tanárok, s a még itt maradó diákok. És nagyon más nekem is, hisz először kell búcsúznom az osztályomtól.

Engedjék meg nekem, hogy először a fiúk tanárainak mondjak köszönetet.

Kedves kollégák!

Lássuk be, nem mindig volt könnyű dolgotok, de biztos vagyok benne, hogy fiaim okoztak számotokra is emlékezetes pillanatokat. Köszönjük nektek kitartásotokat, múlhatatlan hiteteket és küzdelmeiteket. Köszönjük, hogy amikor kellett szigorúak, amikor kellett elnézőek voltatok velük. Remélem tudjátok, hogy maradandót alkottatok, hisz a bennetek felhalmozott tudás (egy része) 29 másik emberben él tovább. És itt nem csak a tárgyi tudásra gondolok hanem azokra az apró dolgokra, amiket a fiúk észrevétlenül szívtak magukba tőletek: a tartást, a szakmai elkötelezettséget, a humort, és még sokáig sorolhatnám.

Kedves Szülők!

Köszönettel tartozom Nektek, hisz nélkületek nagyon sok dolog nem sikerült volna úgy, ahogy végül sikerült. A diáknapi főzésekben nyújtott segítségetek, a tanulmányútra kapott ellátmányaink, és az összes háttér támogatásotok nagy segítség volt. Büszkék lehettek fiaitokra, és büszkék lehettek magatokra, hogy ilyen fiakat neveltetek.

Kedves osztályom!

Ti vagytok az első osztály az életemben, és ez nagy felelősség nektek, hisz minden elkövetkező osztályt hozzátok fogok mérni. Őszintén mondom, hogy szerencsés vagyok, hogy titeket sodort elém az élet. Nem tudom, ti mennyit tanultatok tőlem, de abban biztos vagyok, hogy én nagyon sokat tanultam tőletek. És nagyon sokat is kaptam. A közös élményeink örökre megmaradnak: a diáknapi főzéseink: minden évben hoztunk el valamilyen díjat. A tanulmány utak, és mind közül a leg emlékezetesebb: a tatai. De erről sajnos többet nem mondhatok, ez közös megegyezés. A közös gyakorlatok: mindig lenyűgözött, ahogyan képesek vagytok belevetni magatokat a munkába … majd kis idő múlva fanyalogtok, hogy dolgozni kell … de végül mégis minden feladatot elvégeztetek.

Igazán büszke lehetek rátok, hisz a 4 év alatt számtalan szép eredményt értetek el.: voltak, akik horgászversenyeket nyernek, voltak akik a lövészsportokban jeleskedtek, voltak aki a futó számokban. Valljuk be, hogy úszásban és tekében sajnos sosem voltatok erősek. De voltak akik matekversenyen jeleskedtek, és voltak akik prózamondó vagy szavaló versenyen. Akadtak szép számmal szakmai eredményeink is: jártunk Balatonlellén az országos gombaismereti vetélkedőn, csodaszép eredményeket értünk el Szőcsénypusztán a természetismereti vetélkedőn illetve Szegeden a víz világnapi versenyen. Minden évben dobogón állt egy csapatunk az iskolai szakmai nap vetélkedőjén, illetve a Kiss Ferenc Napi előadásaitokkal is sokan jeleskedtetek. Az idei évben pedig Szolnokon megszereztünk egy 6. és egy 10. helyezést az ágazati szakmai érettségi tárgyak országos döntőjén.

Most pedig eljutottunk idáig, hogy maholnap éretté váltok. De sose feledjétek, hogy ez még nem a cél. A cél maga az út. De ezt nálam jobban el tudja mondani Márai Sándor, engedjétek hát meg, hogy az ő szavaival zárjam mondandómat:

Arról, hogy mindig útközben élsz.

Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között haladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megpihen az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.

Kedves Tanítványaim!

Az úthoz rengeteg szép élményt, sok sikert és boldogságot kívánok nektek!

Kis-Rózsa Valentina